Már a zsír is fogytán az éléskamrák bödöneiben,éhezik a magyar nép,
A sparhejtek sem ontják tüzüket, de az emberi lelkek mélyén már forrongva lobban lángra,az elégedetlenség tüze.
A sanyargatástól égető bánatos szívek viharában a forradalom szele közeledik.
A reménytelenség éj fekete színű látványától megvakult szemek előtt, eljött az idő, a fényesség, a remény megcsillanására, a nemzeti színű lobogók színeiben.
1848 márciusában hatalmas viharral söpört végig egy új szél áramlat, a megvilágosult emberi gondolatokban, még pedig a változás szele,melyet a jogtalanság jogosságába kényszerített meggörnyedt hátú emberek vetettek ki.
Nem és nem kell tovább tűrni a jog álruhájába bújtatott,de jogtalanul meggyötört,megalázott, megkínzott emberi testekben lelkeket porrá zúzó, kegyetlen törvényeket.
Itt és most,már nincs tovább és nincs vissza út.
A NÉP VÁLTOZÁST AKAR, VÁLTOZÁSÉRT ÜVÖLTI A KÉTSÉGBE ESÉS SZAVAIT, A VÁLTOZÁSÉRT HARCOL TESTE MINDEN PORCIKÁJA, MÉG HA VÉRÉVEL IS ÍRJA ÚJJÁ A TÖRVÉNYEKET, VAGY HA PORBA IS HULLIK EZÉRT A FEJE, PORBA ROGY MEGKÍNZOTT TESTE..
Horváth Tünde
Szerzői és minden jog fenntartva
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles
