Ha túlteszed magad rajta...

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre.

Szia...

Ha egyszer majd újra születek,
Újra megkereslek...
de addig érd be az emlékemmel...
Tünde Scharlotte Takács

Búcsú a szerelmem éltetőjétől...

Búcsú a szerelmem ÉLETETŐJÉTŐL....szerelmes ÉLETEM élete vagy Kedvesem

Tudnod kell,hogy mi megy végbe bennem....érezned kell,hogy mit adok fel....magamat.....a szívem minden dobbanását....az életemet....a múló pillanatokban össze fonódott végtelen idők tágas univerzumának pokoli mennyekbe repítő bugyrában.....jeges kézként szorítva lélegzetem minden fájdalmas leheletében élek.....viszem magammal az emlékeidet.....az illatodat....csókjainak édes ízét....testednek vadító szenvedélyét....a szépséges szavakat....az emlékezetemben.....az álmokat.....melyekben Te voltál.....vagy.....és leszel.....mikor lehunyom a szemem.....látlak.....mikor ébren vagyok is érezlek.....ébren álmodom sorsunkat a messzi távolban.....a múltból szálló....jelenen átsuhanó.....jövőbe repítő gyönyörként......a fájdalom megannyi Isteneként érezlek.....űr van a lelkemben......a hiányod mélysége.....hogy érezzem az életet.....élek.....érted.....a múlt ezernyi csodájából táplálkozván élsz tovább gyönyörűséges szivárványként....a jelenemben.....és örökkön örökké születsz meg a szerelmem végtelenségében......némán száll le az este.....megfagyva nélküled.....érintéseid nélkül.....csókjaid nélkül....lázas testünk forró vágyainak érintése nélkül......megérintve engemet.....érzem a sötétség minden ízét.....hallom az angyalok csilingelő hangján az üzenetedet.....dallamuk a lelkemnek melegséget adván.....látom a csillagunk ragyogó fényét.....melyben Te vagy a csillag,aki fényt hoz szívemnek....érzem az érzést általad.....Te benned....hogy: ÖRÖKRE ITT ÉLSZ BENNEM

SZERETLEK Téged és TE SZERETSZ engemet

Mikor elindulok kezed nyújtom feléd,hogy megpihenjek szívemnek erőt adó karjaidban......mikor megérkezek kezem nyújtom feléd,hogy megpihenjek szívemnek erőt adó karjaidban.....mikor úton vagyok a kezemet nyújtom feléd,hogy megpihenjek szívemnek erőt adó karjaidban....

Érzem MINDENBEN hogy az enyém vagy....és én a Tiéd vagyok....sorsunk összeforrt a végtelen univerzum csodálatos horizontjában

Amikor elengedlek

Elengedlek,mert bántasz.....mert csak használsz....érzem szívem minden rezdülésében,testem minden porcikájában....ég a szívem....sajog a testem....már feladtam...nem - nem többet már nem lázadok elfogadom szomorúan és némán,amit tettél velem....volt idő mikor akartam az elmém összes tudásával....szívem minden szeretetével....lelkem arany érzése ragyogott téged be és ölelt a mélység szeretetével....aztán jött a kíméletlen valóság....egy játékszer vagyok a sok közül.....már nem csak használsz.....hanem kihasználsz....még azt sem tudod,hogy ki vagyok.....mi a nevem....igen,ez volt az utolsó csepp,mitől elvéreztél bennem....őszinte szívembe,mintha tört döftél volna....már sokszor újra hittem Benned...... újra és újra hittem Neked.....majd megint....majd megint....de az agyam tudta,hogy ezek csak csalfa illuziok.....mely a vérző szívem sebeit ölelik fel egy fény nyalábként....aztán mindig jött a józanság hajnala.....annyira vak voltál,egybe olvasztottál az érted lángoló lelkekkel...pedig én csak egy őszinte ember voltam a szeretet minden pillanatával....örvényként és élvezettel löktél a megalázó nyíllvánosság mélységbe,poklába....beledöngöltél szüntelen és folyvást a forróságot és bűzt okádó kátrányba...

Már elengedtelek....mert Neked - nekem,felém nehéz a tisztelet...az őszinte megbecsülés....a kedvesség....amikor az idő végtelen tengerén keresztül  a zavaros tengerbe merítettél,mint egy partra vetett hal tátogtam...szánalmas látványt nyújtva...volt aki élvezte ezt és kacagva nézte ahogy elszáll az emberek hite,tisztelete,szeretete felőlem....hit nélkül nincs élet...hitetlen lelkek között építeni hitet,tiszteletet már nem lehet....Istenük Te lettél...a nyájad pásztora...én pedig hol a közömbösség, hol az érdektelenség, hol a lelki erkölcstelenség,hol irigy lelkek fájdalmas és megalázó céltáblája lettem a nyájadnak.....szabad prédává tettél Nekik.....vezetve,mint Istenük ezen a hitvány úton őket....de mégis boldog vagyok,nincs nagyobb kincs az én lelkemnek,mint hogy elengedlek....át lépés van a történteken....de a szenny és a mocsok már csak tisztulhat....de nem lesz patyolat tiszta már soha sem....hááát ezért menekülők én,és futok a messzi távolba...a Te nyájadtól...az Istenüktől... Tőled 

Kérlek csak egy pillanatra állj meg és érezz emberként és nem mindenhatóként az emberek felett...ha már értem nem is tetted meg....legalább önmagadért tedd meg....önző rideg,céltudatos,csodálatos díszbe öltöztetett,de silány,érzelmi sivár lelkek Istene lenni jóóóóóóó ????????????