Amikor elengedlek

Elengedlek,mert bántasz.....mert csak használsz....érzem szívem minden rezdülésében,testem minden porcikájában....ég a szívem....sajog a testem....már feladtam...nem - nem többet már nem lázadok elfogadom szomorúan és némán,amit tettél velem....volt idő mikor akartam az elmém összes tudásával....szívem minden szeretetével....lelkem arany érzése ragyogott téged be és ölelt a mélység szeretetével....aztán jött a kíméletlen valóság....egy játékszer vagyok a sok közül.....már nem csak használsz.....hanem kihasználsz....még azt sem tudod,hogy ki vagyok.....mi a nevem....igen,ez volt az utolsó csepp,mitől elvéreztél bennem....őszinte szívembe,mintha tört döftél volna....már sokszor újra hittem Benned...... újra és újra hittem Neked.....majd megint....majd megint....de az agyam tudta,hogy ezek csak csalfa illuziok.....mely a vérző szívem sebeit ölelik fel egy fény nyalábként....aztán mindig jött a józanság hajnala.....annyira vak voltál,egybe olvasztottál az érted lángoló lelkekkel...pedig én csak egy őszinte ember voltam a szeretet minden pillanatával....örvényként és élvezettel löktél a megalázó nyíllvánosság mélységbe,poklába....beledöngöltél szüntelen és folyvást a forróságot és bűzt okádó kátrányba...

Már elengedtelek....mert Neked - nekem,felém nehéz a tisztelet...az őszinte megbecsülés....a kedvesség....amikor az idő végtelen tengerén keresztül  a zavaros tengerbe merítettél,mint egy partra vetett hal tátogtam...szánalmas látványt nyújtva...volt aki élvezte ezt és kacagva nézte ahogy elszáll az emberek hite,tisztelete,szeretete felőlem....hit nélkül nincs élet...hitetlen lelkek között építeni hitet,tiszteletet már nem lehet....Istenük Te lettél...a nyájad pásztora...én pedig hol a közömbösség, hol az érdektelenség, hol a lelki erkölcstelenség,hol irigy lelkek fájdalmas és megalázó céltáblája lettem a nyájadnak.....szabad prédává tettél Nekik.....vezetve,mint Istenük ezen a hitvány úton őket....de mégis boldog vagyok,nincs nagyobb kincs az én lelkemnek,mint hogy elengedlek....át lépés van a történteken....de a szenny és a mocsok már csak tisztulhat....de nem lesz patyolat tiszta már soha sem....hááát ezért menekülők én,és futok a messzi távolba...a Te nyájadtól...az Istenüktől... Tőled 

Kérlek csak egy pillanatra állj meg és érezz emberként és nem mindenhatóként az emberek felett...ha már értem nem is tetted meg....legalább önmagadért tedd meg....önző rideg,céltudatos,csodálatos díszbe öltöztetett,de silány,érzelmi sivár lelkek Istene lenni jóóóóóóó ????????????