A szeretet utáni csalfa remény

A szeretet utáni csalfa remény

Előfordul olykor-olykor,hogy elviseljük,lelkünk
hangtalanul,némán zokogva eltűri, hogy a szeretett lény bántja szívünket,bántóan bánik velünk,tetteiben,cselekedeteiben megsérti lényünket.De miért is tesszük e

zt? - számtalanszor kérdezve önmagunktól,melyre a szívünk válaszol.Igen,igen.csakis azért, mert annyira szeretném, hogy szeress,becézgess,velem örülj és sírjál és elfogadj olyannak amilyen vagyok,aki vagyok én.Velem ébredj és velem térj esténként nyugovóra,az élet pillanataiban csak nekem és velem légy a szívem érzéseiben,a lelkem otthonában.Tudom, hogy ezért bármire képes vagyok,és csakis érted,a szeretetedért. És jön egy pillanat,mikor már érzed,hogy ez nagyon fáj,szíved vérzik,lelked könnyezik és rájössz, hogy nem számít már semmi,és történhet bármi,minden hiába volt,minden, kemény próbálkozásod,tetted,cselekedeted,mely nem másért volt,mert csak azt akartad,hogy szeressen,ő...Ő! És ekkor jön a fájdalmas felismerés,melyben meglátod mindazt az időszakot, amelyet arra vesztegettél, hogy megpróbáltál megfelelni neki,NEKI, a hőn áhitott szeretetéért,de minden csak vágy volt. És ekkor elkezdesz gondolkodni, hogy mit rontottál el,hogy hol hibáztál,vajon mi is lehet benned annyira visszataszító,undorító amitől még csak Ő,az imádott lény el sem tudta neked játszani, hogy szeret.

Ekkor légy erős és hidd el,hogy nem benned volt a hiba,de nem is benne...egyszerűen a sors,a te jó Istened,a védő angyalod volt az,ki más szerepet szánt neked,nektek.Ebben a szerepben nincsenek játékok már,csak külön utak, a megbékélés édes izében,a boldogság szépséges ruhájában.

Tünde Scharlotte Takács
Szerzői és minden jog fenntartva
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles

A szerelem bukott Angyala

 

 


A szerelem bukott Angyala

Minden
ember hibázhat..... és hibázik is..... helyes-e az az út.... amelyen a
megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt másoknak.... és a boldogságnak....
Mindig kell adnunk magunknak.... másoknak.... egymásnak.... egy újabb esélyt. Sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz..... és ….
csak annyit tudunk majd mondani.... hogy sajnáljuk.....mikor sok a hiba...fogy az esély....mikor nagyon fájó a hiba...az esély elszáll....mikor a hiba szívet véreztet....az esély bukott diák...már csak az a perc tud eljönni...sajnálom...hiba voltál...hiba voltam....a hibák voltunk...

Szívünk dobbanásai kód hiba volt…szívünk hangjai…a némaság hibája volt…életünk a boldogtalanság hibájába süppedt…násztáncunk,a botlások hibája volt…ölelő karunk…a hidegség hibája volt….testünk egybe fonódása…a ridegség hibája volt…ajkunk egymáshoz érése…a hervadás hibája volt….szerelmünk feláldozása,az életünk hibája volt….koporsónk szemfedele…az acél hibák…koporsónk  köntöse….a szerelmünk oltárán áldozott hibáink…így lettünk életünk sírgödre …a Szerelem bukott Angyala ….mely a mennyek országában él tovább….

                                                                      (Tünde Scharlotte Takács) 


                                                                       
                         

Búcsúzok...egy álom vége tért...

 
Búcsúzok....egy álom vége tért.... 

Búcsúzok....keresem a szív fájdalmának szavait...a mindent...a semmiben....a semmiben....a mindent....Arcomon könny cseppek gurulnak végig...látásom homályos...de elmém éles...reszkető lélekkel vetem le a szavakat,reszkető kezeimmel....mit is mondhatnék...a mindent...üvölti lelkem.... a semmi...hatalmas szikla faláról némán koppanva lelkem megfagyott...

Már megint látom a lapokat

Már megint látom a lapokat

Szia....

A megsemmisülés poraiból kinőttél megint....játszol,mert úgy érzed,hogy játszottak veled...ebben a játékban örök vesztesként élsz meg minden pillanatot....talán az is vagy,de ha nem,akkor az leszel...nagyon kevered a lapokat és gonosz erőktől éltetve osztod szét....igen és igen nagyon jó játékos vagy...most több oldalról is játszol...egyszerre...másolod az én-emet...nem - nem tudod megszerezni soha és nem tudsz a tudatomba még csak beférkőzni sem,mert minden ember egyedi,így én is és te is...

Most kedves vagy velem....nem gyűlölsz...de még is érzem a lapjaidban felvillanó gyilkos ösztönök gonosz erejével felszínre robbanó birtoklási vágyat...és a másnak osztott lapjaidban is...nekem nem kellenek ezek a lapok,tedd magadévá és értelmezd és fogd fel,mert most csak letettem a lapokat,de hamarosan kidobom....VÉGE nem fogod látni a LAPOT

"Kisétált szerelem" kínjai

Lassú percekben sétál az idő a szívemben...mióta Te nem vagy nekem....az este lassan száll le...a nap is lomhán ébred reggel. Cammog a korom....elcsígázottan telik így az életem....a töprengés táplálja....igen....igen háború van mindig....de akkor szerelem is kell,hogy legyen....hisz fájdalmas szívvel háborúzni,csak akkor lehet....ha a szeretet éltette a szívemet....hisz Ő volt nekem a győzelem áhított csodája....a magányos szívemnek....s most mégis a csend beszél már....ezt a csatát elveszítettem édes Istenem.... érzem,ahogy egyre mélyebben magamba fordulok.....lelkem mélyén arcod vonásai elevenednek meg én nékem....szerelmes arcod... férfias vonásaid a szeretet lángnyelvei lágyították édesre...létedet olvasztván létembe....hittem szerelmed lángjának....de mégis hiányzott a tanú mellőle....egyre buzgóbb csere - bere világot hoztál létre....férfiúi.büszkeséged megduplázott Téged....míg csak már egy hervadó ember példány lettél....eszemnek....szívemnek még ekkor is Te voltál a nélkülözhetetlen társ....gondos....tiszta lelkű ember....tudom....kedves figyelmességed vesz körül még mindig


Felemelem lelki tekintetem önmagam mélységéből...kitekintve egy pillanatra a nagy világba....nem...nem vagyok annyira egyedül,mint amennyire érzem...eszem súgja....légy az,aki vagy....egy virágzó lény....s meglásd!!!!!!!!!!....egy másik virágzó lénnyel ajándékoz meg Ámor.....a szerelem birodalmába már egymás illatától megrészegülve ontja e két kis virág az illatát....a szerelem végtelenül - véges horizontján


Te pedig Szerelmem az idővel törleszted a lelkemnek okozott halálos kínokat...amelynek értéke pillanatról - pillanatra....napról - napra...hónapról - hónapra...évről - évre csökkenve...bele fullad az idő végtelen tengerébe.

Szíved masirozzon oly vidékeken...ahol a szívek szegények....melyek magadra hagynak a szerelem legnemesebb útjának két pólusa között....a sexualítás....és a szeretet között.

A szerelem szánalmas megnyilatkozása vagy már csak nekem....kínzó éríntéseid...szavaid viharai által...koporsóba zártad szívemet....hogy új lélekként születhessen újjá....

Köszönöm....hogy a szerelmes múltam voltál.....az érzelmes jelenem....a jövőm szerelmes lelkének szülő anyja....

A szerelem könnyei

Álmodom...a szerelmünk létét...Tégedet....eszem súgja....irányiítsd a szívedet....de lelkem önálló játékba kezd,a szívem dobbanásaiban....szememből zápor esőként csalogatva elő a könnycseppeket....Érted...értem...IGEN....igen tudom,hogy nincs olyan játék,amelyet először ne tanulni kéne....a folytonos változás virágos mezején....a tomboló viharok kuszaságában....a koppanó jégeső súlya alatt megroskadván....a szerelem könnyeim,a szerelmed fájdalmas megnyílatkozásai.... ....?!?!?!.... a lelketlen lelked iker testvérei....a szerelmem hitének a HATALMA!!!!!!!.....hát lakozzék a férfiúi szíved mélyén....az érzékek élén....a virágos kerted éltetőjeként...ahova szerelmes szívem megpihenni tér...
Kételkedek én már abban,hogy szerelmem könnyei felszáradnak-e valaha....meleg érintésed által....szívem érzi minden rezdülésében - mely miattad hullámzik - hogy a kételkedés nem más,mint....mint a totális vereség....az áttetsző pillantásodban....ketté hasítván szívemet egy szép reggelen....tudatomba a villám fényével gyújtván világosságot - nem....nem szeretsz már....könnyeimmel írom a valóságot....az életem drámája lettél Te....a legelemibb ösztönök elegye...a szereteté....a fájdalomé....a hitetlenkedő reményeké....segélykiáltásként záporoznak könnyeim....SZERETLEK....kérlek táplálkozz e gyöngeségemből.....s SZERESS....a könnyeim tengerén át...palackba zárva küldőm néked ezt a vallomást....talán az idő korlátlan birodalmában,egyszer hozzád is megérkezik Kedvesem...kiszabadítva szerelmem szellemét....felszabadítva szerelmed szellemét...a könnyeim tengerének szigetén...kikötünk....

A távolság megöl minden érzelmet a múltamból

A távolság megöl minden érzelmet a múltamból

Elindulok.....minden vágyamat magam mögött hagyva...nem akarom látni,ami volt....az életem kínzó.....lelket megölő embereit....az örömöt az arcukon,hogy végre elmegyek.....nem akarom hallani a hazug szavakat....a háttérből.....mely ellentéte a látványnak....a lejáratásaikat.....melyeket mesteri hálóként szőttek körém.....játszva az életemmel.....oly erővel,mint ahogy a pók a hálóját szőtte....az áldozatra leső szemeknek....a hiénáknak....itt hagyom megölt lelkemet....ezüst tálcán át adván néked....az összes tiszta érzelmemet.....melyet mocsokként sároztál össze.....de legalább élvezted a színpad közepén állva,ahogy ezért a talp nyalók puszta irigységből éljeneznek Téged....Te legalább boldog voltál tőle....és vagy is....keserű száj ízzel....de meghagyom Neked ezt a mámorítóan szép,pokolian ölni tudó érzést.....hisz csak azokban a pillanatokban tudtad,hogy ki vagyok....elsiklottál felettem....észre sem vettél,hogy vagyok máskor....
elindulok az álmaim romjaiból....kínzó vágyaimból....melyek érted égtek....hogy megtudj ölni...megyek az új álmaimban....az új álmaimért.....álmaimért...a szerető tiszta lelkekért.....hogy élni tudjak....s talán egyszer szeretni is....soha nem nézek vissza rád....nem csak engemet öltél meg....saját magadat is....korommá lettél szívemben...a tested tüze...össze aszaltál vált testemnek...kiapadt víz nélküli forrás vagy te csak pusztán testemnek....eltemettem korom sötét lelkedben az összes szeretetet....elmegyek....de vissza jövők....te akkor már csak egy idegen leszel csúpán....ahogy állsz a rajongóid gyűrűjében....ez volt az életed....ez az életed...ez lesz az életed....soha nem leszek szereplője....sem fő szereplője....sem nézője....hisz ezt te akartad...

A fájdalom kínjai

A pokol mélységében érzem az élet csodálatos ízét.....sötét démonok a játszó pajtásaim....tűnj ember az életemből.....nem akarlak látni és hallani......gyűlölet szirmait hintetted szét a lelkembe....pedig csak szerettem.....a szerelem édes ízében nőtt ki a gaz és csak nőtt és csak nőtt....hasztalan próbáltam kiirtani a gyökerét.....magjait a szél felkapta...az anya föld méhébe befogadta...éltető zápor könnyeivel megöntözte.... és újult erővel élt újból.....szép lassan bekúszott a szívembe.....száraz kóróként bökve....darabokra szurkálva azt.....hogy gyűlölnöm kéne....már azt sem tudom.....amikor meghaltál Te....halál tusádban megölted a lelkemet.....megéreztem a halál keserű ízét.....vergődés volt minden...a szívem tudta,hogy megakarsz ölni....az elmém csak az életemért kiáltott....napokig hallottam a hangodat.....lépteidet,ahogy jössz felém.....de az igazi pokol nekem az volt.....amikor hiába vártam,de nem hallottam a megtisztulás mámorító énekét....mélyen eltemettem a az életemért könyörgő fájdalmas órákat....üres lett a lelkem....temettem a hangokat,a képeket....melyek a kínzó múlt emlékében hasítottak a tudatomba....talán,ha ekkor lett volna aki,csak némán a kezemet fogja...minden más lett volna....hangos szavak szálltak felém....minden pillanatban emlékeztetve a fájdalom sikolyára...a halál megérintésére....a halál viaskodására....a haláltusára...agyam dobolta...élsz és élsz....és én éltem....sok-sok éven keresztül a gyilkos szellemedben....