A szeretet utáni csalfa remény

A szeretet utáni csalfa remény

Előfordul olykor-olykor,hogy elviseljük,lelkünk
hangtalanul,némán zokogva eltűri, hogy a szeretett lény bántja szívünket,bántóan bánik velünk,tetteiben,cselekedeteiben megsérti lényünket.De miért is tesszük e

zt? - számtalanszor kérdezve önmagunktól,melyre a szívünk válaszol.Igen,igen.csakis azért, mert annyira szeretném, hogy szeress,becézgess,velem örülj és sírjál és elfogadj olyannak amilyen vagyok,aki vagyok én.Velem ébredj és velem térj esténként nyugovóra,az élet pillanataiban csak nekem és velem légy a szívem érzéseiben,a lelkem otthonában.Tudom, hogy ezért bármire képes vagyok,és csakis érted,a szeretetedért. És jön egy pillanat,mikor már érzed,hogy ez nagyon fáj,szíved vérzik,lelked könnyezik és rájössz, hogy nem számít már semmi,és történhet bármi,minden hiába volt,minden, kemény próbálkozásod,tetted,cselekedeted,mely nem másért volt,mert csak azt akartad,hogy szeressen,ő...Ő! És ekkor jön a fájdalmas felismerés,melyben meglátod mindazt az időszakot, amelyet arra vesztegettél, hogy megpróbáltál megfelelni neki,NEKI, a hőn áhitott szeretetéért,de minden csak vágy volt. És ekkor elkezdesz gondolkodni, hogy mit rontottál el,hogy hol hibáztál,vajon mi is lehet benned annyira visszataszító,undorító amitől még csak Ő,az imádott lény el sem tudta neked játszani, hogy szeret.

Ekkor légy erős és hidd el,hogy nem benned volt a hiba,de nem is benne...egyszerűen a sors,a te jó Istened,a védő angyalod volt az,ki más szerepet szánt neked,nektek.Ebben a szerepben nincsenek játékok már,csak külön utak, a megbékélés édes izében,a boldogság szépséges ruhájában.

Tünde Scharlotte Takács
Szerzői és minden jog fenntartva
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles