A távolság megöl minden érzelmet a múltamból
Elindulok.....minden vágyamat magam mögött hagyva...nem akarom látni,ami volt....az életem kínzó.....lelket megölő embereit....az örömöt az arcukon,hogy végre elmegyek.....nem akarom hallani a hazug szavakat....a háttérből.....mely ellentéte a látványnak....a lejáratásaikat.....melyeket mesteri hálóként szőttek körém.....játszva az életemmel.....oly erővel,mint ahogy a pók a hálóját szőtte....az áldozatra leső szemeknek....a hiénáknak....itt hagyom megölt lelkemet....ezüst tálcán át adván néked....az összes tiszta érzelmemet.....melyet mocsokként sároztál össze.....de legalább élvezted a színpad közepén állva,ahogy ezért a talp nyalók puszta irigységből éljeneznek Téged....Te legalább boldog voltál tőle....és vagy is....keserű száj ízzel....de meghagyom Neked ezt a mámorítóan szép,pokolian ölni tudó érzést.....hisz csak azokban a pillanatokban tudtad,hogy ki vagyok....elsiklottál felettem....észre sem vettél,hogy vagyok máskor....
elindulok az álmaim romjaiból....kínzó vágyaimból....melyek érted égtek....hogy megtudj ölni...megyek az új álmaimban....az új álmaimért.....álmaimért...a szerető tiszta lelkekért.....hogy élni tudjak....s talán egyszer szeretni is....soha nem nézek vissza rád....nem csak engemet öltél meg....saját magadat is....korommá lettél szívemben...a tested tüze...össze aszaltál vált testemnek...kiapadt víz nélküli forrás vagy te csak pusztán testemnek....eltemettem korom sötét lelkedben az összes szeretetet....elmegyek....de vissza jövők....te akkor már csak egy idegen leszel csúpán....ahogy állsz a rajongóid gyűrűjében....ez volt az életed....ez az életed...ez lesz az életed....soha nem leszek szereplője....sem fő szereplője....sem nézője....hisz ezt te akartad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése