Búcsú a szerelmem éltetőjétől...

Búcsú a szerelmem ÉLETETŐJÉTŐL....szerelmes ÉLETEM élete vagy Kedvesem

Tudnod kell,hogy mi megy végbe bennem....érezned kell,hogy mit adok fel....magamat.....a szívem minden dobbanását....az életemet....a múló pillanatokban össze fonódott végtelen idők tágas univerzumának pokoli mennyekbe repítő bugyrában.....jeges kézként szorítva lélegzetem minden fájdalmas leheletében élek.....viszem magammal az emlékeidet.....az illatodat....csókjainak édes ízét....testednek vadító szenvedélyét....a szépséges szavakat....az emlékezetemben.....az álmokat.....melyekben Te voltál.....vagy.....és leszel.....mikor lehunyom a szemem.....látlak.....mikor ébren vagyok is érezlek.....ébren álmodom sorsunkat a messzi távolban.....a múltból szálló....jelenen átsuhanó.....jövőbe repítő gyönyörként......a fájdalom megannyi Isteneként érezlek.....űr van a lelkemben......a hiányod mélysége.....hogy érezzem az életet.....élek.....érted.....a múlt ezernyi csodájából táplálkozván élsz tovább gyönyörűséges szivárványként....a jelenemben.....és örökkön örökké születsz meg a szerelmem végtelenségében......némán száll le az este.....megfagyva nélküled.....érintéseid nélkül.....csókjaid nélkül....lázas testünk forró vágyainak érintése nélkül......megérintve engemet.....érzem a sötétség minden ízét.....hallom az angyalok csilingelő hangján az üzenetedet.....dallamuk a lelkemnek melegséget adván.....látom a csillagunk ragyogó fényét.....melyben Te vagy a csillag,aki fényt hoz szívemnek....érzem az érzést általad.....Te benned....hogy: ÖRÖKRE ITT ÉLSZ BENNEM

SZERETLEK Téged és TE SZERETSZ engemet

Mikor elindulok kezed nyújtom feléd,hogy megpihenjek szívemnek erőt adó karjaidban......mikor megérkezek kezem nyújtom feléd,hogy megpihenjek szívemnek erőt adó karjaidban.....mikor úton vagyok a kezemet nyújtom feléd,hogy megpihenjek szívemnek erőt adó karjaidban....

Érzem MINDENBEN hogy az enyém vagy....és én a Tiéd vagyok....sorsunk összeforrt a végtelen univerzum csodálatos horizontjában