A folyók...

A folyók...

A folyók soha nem lépnek ki medrükből....ahogy a szeretet sem....tudom...hogy tudod...hogy tudom......görgetik az életet a hordalékkal együtt...de mindig maradnak a saját medrükbe..A folyó mindig tudja hova tart , ezt meg kell tanulnunk tőle,,.... az iszap mélységes bűzében is tiszta képes maradni a víz tükör...a vihar partot mosat...de elcsendesül...és vissza tér medrébe...a hű szerelem arca csillogásában....a hordalék elakaszthatja....de mindig vissza tér...a szülő medrébe....a szerelem otthonába...a szeretet áramlásával...szirének énekében....dúdolva a szerelem hangját...mély gödröket ásván ármány hadak talajába....de a folyók....az áramlataikkal betakarván... tisztára mossák...a mélység gödrében...a szeretet szavát....
A folyók soha nem lépnek ki medrükből....ahogy a szeretet sem...tudom...hogy tudod....hogy tudom...