Szenvedélyem viharában
Csak néztelek némán.....sóhajom szinte robajként tört fel e csendben.....tomboló viharként....orkán erejével repült a vad szelek szárnyán feléd.....a lágy fuvallatok mint homok szemet kapták fel a szerelem pillanatait.....könnyet csalván szemembe....a szívemet a ziháló oly édes mámor lengte be.....s a nyugalom tajtékzó hullámaiban fürdetve létemet....láttalak az érzés vakítóan vadító pillanataiban....véremben a szikra tomboló lángként csapott fel.....vihar által szított tűzként égetted testemet....a láz tüzeként ölembe érkezvén meg a zabolázatlanul tomboló: "vágy eső"....agyamba feltódult még a tudat utolsó tiszta szikrája....itt és most egyetlen pillanatba forrván össze az órák időtlen idejében,az EGYETLEN VAGY AMIÉRT LÉLEGZEK....: a vágyad folyékony lávaként érintsen....ajkaid hűsítő csókjaival frissitve testem minden zeg-zúgós ívét és hajlatát....mélyen érezlek....Ég és Föld között....lebegek....ájultan a gyönyöröket adó..... ölelő karjaidban....csak Te vagy már....és MOST már lávaként folysz végig testemen....érintésed balzsamként bevonva minden porcikám.....sejtjeimnek illatozó lélegzetet adván....a Te máglyádon balzsamos illatfelhőben elégve....tomboló viharod,hűsítő eső cseppjeiben pihenek meg, a vadítóan elégető búja vágy tűzében....a szenvedélyed mennybe repítő Istened érzésében élek....lélegzek....mint Istennő megpihenve Istenemben.....angyalok hangján köszönöm meg néked
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése