Ablakomon halkan koppan esőnek cseppje.Úgy vágyom én,hogy bár lenne minden cseppje,ajkamon a forró csókod hevítő nedűje.
Oda kinn Villámlik,háborog az ég, mennydörgő zenéje lelkemben koppanva üvölti a sötétségbe,hogy nem tudok, nem bírok,nem akarok én már nélküled élni
Felhők táncát járja szívem dobbanása,érzem én a boldog táncunk mámorító varázsát,mely véremet korbácsolá hevítő tűzzé,s én az égbe akarok repülni,véled lenni, s forró szellőként énekelve, testedbe tova suhanni..
Hát ölelj szorosan magadhoz,hogy soha el ne múljon a pillanat mámorító tüze. s fonódjon egymásba kezünk, testünk vad nászában, a korbácsoló szerelmed varázsába.
Tünde Scharlotte Takács
Oda kinn Villámlik,háborog az ég, mennydörgő zenéje lelkemben koppanva üvölti a sötétségbe,hogy nem tudok, nem bírok,nem akarok én már nélküled élni
Felhők táncát járja szívem dobbanása,érzem én a boldog táncunk mámorító varázsát,mely véremet korbácsolá hevítő tűzzé,s én az égbe akarok repülni,véled lenni, s forró szellőként énekelve, testedbe tova suhanni..
Hát ölelj szorosan magadhoz,hogy soha el ne múljon a pillanat mámorító tüze. s fonódjon egymásba kezünk, testünk vad nászában, a korbácsoló szerelmed varázsába.
Tünde Scharlotte Takács
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése