Egy
huncut gondolat járja táncát testemen,játékba kezdvén
szívemmel.Hmm...na vajon most melyik legyen a győztes? Tán,a józan
ész,az erkölcs? Természet lágy ölén,ágyunk lepedője mégsem lehet a
selymes fű.Vagy tán a szívem vágya,a testem szenvedélye,a
szerelem? Nem zavar az égiek kíváncsi tekintete sem,hisz csókod
ízétől,tested érintésétől,szenvedélyed érzésétől lüktet a vágy én
bennem,harmatként bevonva ölem rejtekét.Kívánlak én téged mindennél
jobban dalolják a kismadarak is énekükben....Halk,erőtlen sóhajjal
leheli az erkölcs,hogy ott,abban a pillanatban még se tetőzhessen be a
vágyunk szenvedélye,de szerelmünk tüze röppen magasba,elégetvén minden
szent korlátot,a kielégülés vágyaként robbanva kettőnk
döntésében....Napfény cirógatja most már mezitelen bőrünk..a testünk
egymást perzselő tűzében...lágy szellő ölelő karjaiban...csillagok
szikrázó fényének szenvedélyében....
Tünde Scharlotte Takács
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése