A 13. Kanizsai Antológiában megjelent írásom

 A 13. Kanizsai Antológiában megjelent írásom

Én vagyok a lelked fájdalmának hírnöke

Lehetsz te fiatal, de akár idős is,izmos vagy sovány is,okos vagy tán butácska,szépség vagy csúnyácska,gazdag vagy szegényecske…
De én vagyok a szomorúság gyász ruhájában a titkos fájdalmad
az, ki kései hajnali órákon hívatlanul és kéretlenül belopózok álmodó elmédbe, alvó lelkedbe
Én vagyok a szomorúság fekete leplében, ajakad szemfedője,
az ki némaság börtönébe száműzöm hangodat.
Én vagyok a szomorúság királyi ágyában
az, ki megbénítja szunnyadó testedet
Én vagyok a szomorúság iránytűje
az, ki nem válogat a halál útjának rögös döccenőiben
Én vagyok a szomorúság fekete fényessége
az, ki nem engedi a szemednek a távolság horizontját megcsodálni
Én vagyok a szomorúság legékesebb fegyvere
az, ki játszok veled,az élet és a halál mezsgyéjén
Én vagyok a szomorúság üvöltő hangja
az, akinek hallod a hangját,de nem tudsz nekem válaszolni
Én vagyok a szomorúság kesernyésen-édes zamata
az, akinek érzed az ízét,de nem tudsz megbénult nyelveddel ízlelni...

Én vagyok a lelked fájdalmának hírnöke, a testedet, lelkedet, életedet elemésztő tűz...
A BÁNAT

Horváth Tünde
Szerzői és minden jog fenntartva
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles

 

Szívem minden szeretetével mondok köszönetet a Kanizsai könyvtár vezetőjének és a Nagykanizsai önkormányzat kulturális vezetőjének,valamint az ünnepélyes könyvbemutatón részt vett történészek,irodalmároknak mindazért a sok-sok elismerésért,amit az írásomért kaptam kritikaként és hogy a sok megjelent írás közül,az ünnepélyes megnyitón,az én írásomat emelték ki felolvasásra a könyvbemutató megnyitó beszédében...