A lélek magányában
Amikor lelkedet elönti a magány érzése,
fordítsd arcodat felém, a magányod kínzó fájdalma ellen.
Ajkaid némán nyíljanak meg, a szívem felé, hogy érezd lelkedben én figyelek rád, a ki nem mondott szavaid is szívemben értem én.
Kezedet nyújtsd felém,hogy lelked ne a magányba éljen,
s kezemet nyújtom néked, hogy lelkednek a magány enyhülését elhozó társa legyek én.
Hidd el én mindig ott állok mögötted a láthatatlanság szeretetében,
az örök érzelmek csataterében,így óvván lelkedet a magány sötétjétől, szívedet a szeretet éhségétől.
Horváth Tünde
Szerzői és minden jog fenntartva
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles
Amikor lelkedet elönti a magány érzése,
fordítsd arcodat felém, a magányod kínzó fájdalma ellen.
Ajkaid némán nyíljanak meg, a szívem felé, hogy érezd lelkedben én figyelek rád, a ki nem mondott szavaid is szívemben értem én.
Kezedet nyújtsd felém,hogy lelked ne a magányba éljen,
s kezemet nyújtom néked, hogy lelkednek a magány enyhülését elhozó társa legyek én.
Hidd el én mindig ott állok mögötted a láthatatlanság szeretetében,
az örök érzelmek csataterében,így óvván lelkedet a magány sötétjétől, szívedet a szeretet éhségétől.
Horváth Tünde
Szerzői és minden jog fenntartva
Megosztható változtatás
nélkül, mindennemű egyéb
felhasználása engedélyköteles
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése