Az idő oly lassan telik, mikor a lélek vérzik,
s a szív hevesen dobban kínzó fájdalmában,
hogy sok,az idő telte a fájdalom poklában.
Vánszorgó percek létében,kínok közt
terhet cipelni össze roskadt testtel,oly nehéz.
De az élet nem vár, s nem áll meg,
hogy a testet szaggató kínok enyhüljenek,
ezért minden nap pokoli küzdelmet kell
vívnia a léleknek a létért,a szívnek az életért,
a múló idő fogságában.
Soha ne fordulj meg, ne nézz vissza,
mikor lelkedet a kín marja,
s üvöltenél torkod szakadtából,
hisz ami volt már a múlté, az idő koporsójában.
Könny áztatta arcodat fordítsd a jövő felé,
s lépj tovább, az élet útjain,
mindig csak előre és előre, tekints,
mert mindig folytatni kell, s a kiutat meglelni.
Horváth Tünde
Szerzői és minden jog fenntartva
Megosztható változtatás nélkül,
mindennemű egyébfelhasználása
engedélyköteles
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése