Már jó ideje a gondolataim azt súgják,hogy menjél,fordíts hátat az érzéketlen világot alkotóknak,hisz Te egy porszem vagy ott.......igen a porszem nem látható,mert oly piciny,s oly lent van....nap mint nap látom és az elmém határozottan lefordítja a rideg tényekre....látom az aljas használatát az embereknek,a manipulálást a szép szavak általi díszcsomagon keresztül....s látom mikor a valós énjük felszínre tör.....amikor mindenki felett állónak tartják magukat...az eszem tombolva üvölti MENJÉL...soha - soha többet ne nézz vissza,soha - soha többet ne halld a hazug,hiteltelen "szép szavakat" a szavak nem az emberekhez szólnak,ha nem valójában koronát emelnek két király feje fölé,a magas trónon...
Már indulok,de még is maradok....mert még erősebb a szív hangja.....de már kínokat mar az elme tudása a lelkem szeretetébe....hisz nekem ez nem munka volt,ha nem hobby.....a szeretet....fájdalmasan üvölti a lelkem a gyötrelmeit az elmémnek....megöllek a kínzó szeretetemmel,ha nem hallgatsz az észre....Menjél....de mégis még maradok...nem,nem tudom még,hogy az érzelmek és az ész csatározásai meddig fognak mind az eszembe,mind a lelkembe marni...MENNI - vagy - MARADNI....már ELINDULTAM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése