Amikor egy nő,aki hétköznapi nőnek gondolja magát a tudata mélyén,ránéz egy olyan nőre,akit szépségnek gondol....pedig ezek csak esztétikai gondolat képződmények ....rögtön gyűlöli, de legalább is negatív érzéseket táplál gondolatai által lelkében iránta. Pedig sosem tudhatják, hogy a másik nő, dacára pompás külsejének...vagy talán nem is oly pompás másnak.... mit titkol a világ elől. Talán, ha megtudnák, mi rejlik a szép maszk mögött...a szíve legmélyebb bugyrába temetve... már nem is gyűlölnének olyan nagyon.....Csakhogy az emberek ritkán néznek a maszkok mögé. Pedig mindannyian álarcokat és páncélokat viselünk,az élet fáját éltető víz hatására....az életünk vízében való úszáskor...olykor csak pocsolyában való toporgásunkkor....olykor a viharokkal dacolva...tán elmerülve...alá merülve e vízben...fuldokolva a víz szennye által...mely torkunkat marja...szemünket vállya...könnyek közepette... csak abban különbözünk!!!!!... hogy mennyire erős vagy gyenge ez a páncél.....(Tünde Scharlotte Takács)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése