A lelkem kérése

A lelkem kérése

Az ábrándok, mik szívem rejtekében élnek,dalra fakadva lebbenjenek tova az életembe
Minden, ami szép lelkemnek táncra perdülve járják sorsomat,így hozván el nékem a lelkem életének a mennyek csilingelő énekét

Mert mi is az

élet?
Múló pillanatok rohanása a néma percek éltében.
Van,hogy jeges viharként száguld lelkem mindensége,halálra ítélve létem virágzását.Én,csak is én tudhatom,hogy mi a fájdalom alvó lelkemben,miközben ajakamnak sikító panasza elvész a kietlen puszták rideg némaságában.

Aztán a vihar szárnyán tova repül a lét borzalma,hogy nevetve kacsintson a kék ég lelkem virágzó szirmaira,melyeket könnyeim locsoltak éltető virágokká, s minden egyes léleksziromból így nővén ki lelkem csodálatos éneke., táncra perdülve angyalok létében.
Tünde Scharlotte Takács