Én vagyok a lelked fájdalmának hírnöke

Én vagyok a lelked fájdalmának hírnöke...

Lehetsz te fiatal,de akár idős is..
De én vagyok a szomorúság gyász ruhájában a titkos bánatod, ki kései hajnali órákon hívatlanul és kéretlenül belopózok álmodó elmédbe,alvó lelkedbe
Én vagyok a

szomorúság fekete leplében,ajakad szemfedője,
az ki némaság börtönébe száműzöm hangodat.
Én vagyok a szomorúság királyi ágyában
az, ki megbénítja szunnyadó testedet
Én vagyok a szomorúság íránytüje
az, ki nem válogat a halál útjának rögös döccenőiben
Én vagyok a szomorúság fekete fényessége
az, ki nem engedi a szemednek a távolság horizontját megcsodálni
Én vagyok a szomorúság legékesebb fegyvere
az, ki játszok veled,az élet és a halál mezsgyéjén
Én vagyok a szomorúság üvöltő hangja
az, akinek hallod a hangját,de nem tudsz nekem válaszolni
Én vagyok a szomorúság kesernyésen-édes zamata
az, akinek érzed az ízét,de nem tudsz megbénult nyelveddel ízlelni...

Én vagyok a lelked fájdalmának hírnöke..a testedet,lelkedet,életedet elemésztő tűz...A BÁNAT
Tünde Scharlotte Takács